SZŐNYI JENŐ

(1902-1993)

festő, grafikus

Szőnyi (Schannen) Jenő a huszadik század magyar művészetének egy jelentős alakja. Képi tehetsége mellett zenei műveltségével tűnt ki. A század legelején, 1902-ben született Budapesten. Mind rajz, mind zenei tehetsége már iskolás korában feltűnt tanárainak, környezetének. Biztatták és támogatták ezirányú képzését. Fő hivatásként a tanári pályát választotta, mondván, tehetségéből így tud a legtöbbet átadni a következő generációnak. 1920-ban elvégezte a Tanárképző Főiskolát, rajz- és zenei szakon. Rövidesen – festőművészi ambícióira hallgatva, tanári munkája mellett - beiratkozott Krivátsy-Szűcs György festőiskolájába. A festőiskolát elvégezve a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol 1924-ben dicsérettel végzett. A Főiskolán olyan tanárai voltak, mint Glatz Oszkár és Rudnay Gyula. Másik szerelme, a zene sem hagyta azonban nyugodni, ezért a képzőművészetek mellett ezen a téren is tovább képezte magát. A Zeneakadémián Molnár Antal tanítványa lett, ahol 1928-ban diplomázott. Az oktatás és a saját képzése mellett ebben az időben már ontotta magából a rajzokat és festményeket. A tájképek és életképek mellett már ekkor egyik kedvence volt az általa néhány vonallal megalkotott, mégis élő, az érzelmeket és a jellemet csodálatosan kifejező karikatúra. 1933-ban testvéreivel együtt – a kor divatjának megfelelően – magyarosította nevét Szőnyire. Ekkortól kezdve képeit ezen a néven szignálta. Eközben a zenéhez sem lett hűtlen, hallatlan energiájából még erre is futotta: miután már több fővárosi kórus tagja volt, 1933-ban alapító tagként a Földényi kórus tagja lett, majd nemsokára az Egyetemi Énekkar is tagjává fogadta. Az ezzel járó további leterhelés nemhogy fárasztotta volna, hanem inkább inspirálta: számtalan rajzot, karikatúrát készített társairól és a többi művészről, akikkel így kapcsolatba került. Már a harmincas évek közepétől több kiállításon szerepelt, elismertsége a hatvanas évektől erősödött meg, ekkortól évente több – közös vagy egyéni – kiállításra kapott meghívót, a kritika igen pozitív visszhangja mellett. Karikatúrái mellett város- és tájképei, valamint humorral és mély empátiával megalkotott életképei arattak kiemelkedő sikereket. Briliáns fekete-fehér technikája: szén-, tus- és tollrajzai szinte fakóvá tették magával ragadó színes olajképeit és akvarelljeit. 1993-ben, 92 éves korában hunyt el az idős, de még aktív alkotókedvében lévő művész. „Szőnyi Jenő a 20. század hajnalán született, és annak alkonyán halt meg. Élete és munkássága keresztmetszetét adja a múlt század hétköznapjainak. Ha van valaki, aki sokat tudott és sokat élt át a 20. századi magyar művészeti életből, akkor Szőnyi Jenő volt az.” (forrás: www.szonyi.com)