VARGA IMRE

(1923-)

szobrász

1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi.

Egyéni kiállítások

1967 • Dorottya u. Galéria, Budapest
1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany
1974 • Zacheta, Varsó
1975 • Győr • Nyíregyháza
1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár
1981 • Népház, Tatabánya • Kiskunhalas • Galerie am Weidendamm, Berlin
1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest
1983 • József Attila Múzeum, Makó • Béri-Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd • Budapest, Laktanya u. (állandó kiállítás)
1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence
1985 • Bad Kissingen • Hamburg
1986 • Bécs • Párizs
1988 • Veszprémi Galéria, Veszprém • Miskolci Galéria, Miskolc
1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával]
1996 • Kálmán Imre Múzeum, Siófok
1999 • Koller Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg
1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé,Műcsarnok, Budapest
1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva
1973 • Mai magyar művészet, Belgrád
1974 • Mai magyar művészet, Bécs
1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence
1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest
1984 • Kunstmesse, Bázel
2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest

Művek közgyűjteményekben

Antwerpen
Fővárosi Képtár, Budapest
Middelheim Szabadtéri Szobormúzeum
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Irodalom

DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18.
LÁNCZ S.: (kat. bev., Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest, 1967)
FRANK J.: Varga Imrénél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2.
RÓZSA GY.: (kat. bev., Tihanyi Múzeum, 1972)
TIMÁR Á.: Varga Imre szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10.
SZABÓ J.: Varga Imre, Budapest, 1973
VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4.
HARANGOZÓ M.: Varga Imre, Budapest, 1977
RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977
Művészet Varga Imre száma, 1979/7.
BERECZKY L.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1983)
KRATOCHWILL M.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1985)
Varga Imre (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985)
MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10.
WEHNER T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986
HARANGOZÓ M.: Varga Imre, Budapest, 1989
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
NICKEL, CH.: Beszélgetések Varga Imrével, Budapest, 1995.

Filmek

Műteremlátogatás Varga Imre szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973
Házigazda Varga Imre, Magyar Televízió, 1977
Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19.

(forrás: www.artportal.hu)